Délután 1 órai kezdettel. A belépés ingyenes. Adományokat a háború miatt és elől menekülő kárpátaljai testvéreinknek megsegítésére szánjuk.
Magyar Értékek kiállítás bemutatása a Hawthorne-i Első Magyar Református Egyháznál május 15-én, délután 1 órai kezdettel.
A kiállításra a templomban szervezett anyák napi ünnepség és műsor keretén belül kerül sor.
Részletek a programból:
A kiállítás a Dél-Kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány gondozásában, a háború miatt segítségre szoruló kárpátaljai magyarok megsegítése érdekében jött létre. Hálásan köszönjük az adományokat.
$1145 adománygyűlt össze június 5-ig.
Mindazok, akik szeretnének adományozni, de nem tudnak jelen lenni a rendezvényen, adományaikat elküldhetik alábbi PayPal linken:
https://www.paypal.com/donate/?hosted_button_id=422C7UJWR665S
Vagy csekken:
Mailing address:
Hungarian Heritage Foundation of Southern California
19431 Rue de Valore, #34G
Foothill Ranch, CA 92610
Pay to the order of: Hungarian Heritage Foundation of Southern California
Memo: Donation to support Transcarpathians in crisis
Antal Tímea
a Dél-Kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány elnöke
Tel: 949-351-2116
Mátté Éva: A nap lemenőben – utolsó emlék
Az ősz arannyal festett az égre.
A kápolna üvegén át fénylett a nap.
Ránk omlott tündöklő, sárga fénye,
És akkor átöleltem Édesanyámat.
Ő görcsösen belém kapaszkodott,
Gyenge lábai nem akarták vinni tovább.
Lassan totyogtunk a betonúton,
Biztattam őt: “Csak oda, a padig Mamám”
Leültünk a legközelebbi padra,
És Ő a gyenge kis vállával hozzám dőlt.
Összebújtunk. Fájó sóhaj szakadt
Ajkán, talán az elszaladt idők fölött.
Ekkor a nap fáradtan búcsúzott,
Parányit lépegetve az avar között,
Ránk szitálta a gyengülő fényét,
Arany koszorút font Anyám feje fölött.
Kezével kezemet simogatta.
Rám nézett. Mosolyogni is próbált szegény.
Édes kis Csillagom. – mondogatta.
Fáradt kezével az arcomhoz ért.
Kislányom! - Olyan jó, hogy itt vagy.
Pihegve szólt, és jobban odabújt hozzám.
Ma ugye jó napunk van? – suttogta.
Igen, nagyon jó így, Édesanyám!
Fájdalom hasított a szívembe,
És elfordítottam könnyesen a fejem,
Ne lássa ő azt, amit nem lehet -
A bennem dúló fájdalmas küzdelmeket:
Hamarosan megint búcsúznunk kell…
Örülnöm kéne - hisz együtt lehetünk még!
Legalább ismét itt vagyok vele!
És átöleltem, fogtam áldott jó kezét.
Remegve nékünk búcsút integetett,
Az ágakon az a pár sárguló levél,
Majd elszakadva lassan billegve,
Elindultak az anyaföld felé!
Csendben ültünk, átölelve egymást
A már lemenő nap bágyadt sugarában.
És nem kellett nekünk már semmi más
életünk-e megáldott pillanatában.
A nap erejét vesztve, lassan,
Fáradtan, lement a kopár ágak mögött.
Ezek a percek örökre megmaradtak
A legdrágább emlékeim között.
2013. november 10, Békéscsaba, Életfa Idősek Otthona
0 Megjegyzések