100 évet elérve a leggyakrabban feltett kérdés, hogy mi a hosszú élet titka. Általában különböző válaszok születnek. A legmegbízhatóbb módszer a maradj örökre egészséges és a soha ne öregedj meg, amit azért nehéz betartani. Sajnos, ezt mi sem tudjuk. Vallási közösségként hisszük, hogy addig létezhetünk, amíg az isteni kegyelem ezt lehetővé teszi számunkra. De talán még az isteni kegyelemhez is szükséges az emberi szándék.
A mi esetünkben a hosszú élet titka talán az, hogy családként tudunk együtt létezni. Együtt tudunk aggódni egymásért, együtt tudunk segíteni egymásnak, együtt tudjuk szeretni egymást. És ugyanakkor együtt tudunk egyet nem érteni is, vitatkozni is egymással, időnként talán meg is bántjuk egymást, és talán még haragszunk is egymásra. Pont úgy, ahogy egy családnál szokás. De mindenek felett együtt tart minket a családként való összetartozás érzése, a képesség a megbocsátásra és az Istenbe vetett hit, hogy amíg így tudunk együtt lenni, addig talán igaz, hogy az isteni kegyelem is velünk marad, és folytathatjuk az elődeink által elkezdett utat.
We have to be proud that we can live in a country where people of all religions can live together peacefully and coexist if they want. And they do. In America, in a city, within a five-minute distance, you can almost surely find a church.
Even the establishment of our congregation was made possible by other churches, and was made possible with the help of the United Church of Christ. And we are living today too, in a neighborhood of other congregations; a few of them even call our church their home. And frankly, our existence today would be more difficult without them. So we invited three of our neighborhood churches to join us in our hundred-year celebration, and asked their pastors to participate in our program for a prayer together.
Pastor Miguel Concuan from the MIR Penniel congregation, Pastor Bay Garcia from the House of Celebration congregation, and Pastor Hosea Collins from the Calvary Baptist Church joined us to pray together and give thanks to God for the past, appreciate the present, and ask for his mercy for the future.
Az ünnepi nap nemcsak nekünk, a gyülekezetünknek volt különleges alkalom, hanem egy másik szervezetnek is. A jelenlévők tanúi lehettek a Kodály-kórus újjászületésének. A Kodály Kórus évekkel ezelőtt rendszeres szereplője volt a művészi előadásaikkal a magyar közösségek ünnepeinek. Aztán egy időre érthető okokból felfüggesztették a működésüket. De újra szerveződnek, ahogy régen, most is Érseki Emőke vezetésével, és itt voltak velünk, hogy főszerepet vállaljanak az ünnepségünkön. A Kodály-kórus népdalokat, kórusműveket adott elő.
A kórust zongorán a jól ismert zenetanár, az ünnepségeink gyakori szereplője, a gyülekezetünk barátja, a zene doktora, a zongora mestere, Cser László kísérte.
All who came from a different homeland know how difficult it is to start a new life in another country. It was surely difficult for those who started this church as well. Éva Matte, a member of our congregation, wrote some thoughts about this rebirth and read by István Orcsik, a friend of our congregation
100 év hosszú idő, és ki tudná hitelesebben képviselni az elmúlt időt a közöttünk élő, mindenki által ismert, nemzetközileg elismert zongoraművésznőnél, Neszlényi Juditnál. Judit az elbukott 1956-os magyar szabadságharc utáni üldöztetésektől menekülve, ha belegondolunk, már 70 éve, keresett és talált új hazára Kaliforniában. Évtizedek óta örömmel látott fellépője az ünnepségeinknek, ahogy most is itt volt közöttünk, és Dohnányi Ernő Ruralia Hungarica szerzeményéből adott elő részleteket zongorán.
Neszlényi Judit nem csak zongoraművésznő, hanem komponál is zenei műveket, és aki még Kodály Zoltántól is tanulhatta a zene művészetét. Az ünnepi műsorunkban meghallgathattuk Neszlényi Judit, Kodály Zoltán tanítványának Kívánság című szerzeményét, a Kodály Zoltánról elnevezett kórus előadásában Neszlényi Judit zongorakíséretével.
100 years is a long time in events as well; lots of history happened during those years, all of which belong to our church's ancestry and past. Tünde Garai, our Chief Elder, composed a booklet with the most important events in our history, and Tünde and Karl Waechter, a friend of our congregation, recalled some defining moments in our history and introduced us to what history happened at our birthday, and who was the first pastor of our congregation.
Egy templom nemcsak Isten háza, hanem, ahogy azt az elődeink is felismerték, a közösség otthona, találkozóhely, a barátságok otthona, és az identitás megőrzője is. És mi ezt a szerepet vállaljuk, ahogy minden betérőt szeretettel fogadunk, bárhogyan is talál meg minket. Anna Lynn Reeves, a gyülekezetünk barátja, rendezvényeink rendszeres szereplője, a templomnak ezt a közösségépítő szerepét mutatja be a személyes élményein keresztül.
Finta Ilona, gyülekezetünk tagja előadásában az idő múlásáról, benne a templomról, és a reményt hozó, sorsot meghatározó Isteni akaratról hallhattunk Túrmezei Erzsébet Isten tervei című versében, majd Matte Éva, a gyülekezetünk tagja, presbitere, az ünnepség rendezője verse hangzott el, amely a 100 évről, és a generációk számára az élet részét jelentő templomról szól. A verset Bátori Zoltán, a gyülekezetünk lelkésze, szavalta el nekünk.
A rendezvény ingyenes volt, de adományokat hálásan fogadunk. Ünnepeljünk együtt, miközben hálát adunk Istennek az elmúlt 100 év minden áldásáért.
Az ünneplő közösség (Kovács Attila felvétele)
Los Angeles and the World - August 1, 1926.
According to the Los Angeles Times of August 1, 1926, the temperature reached a moderate 80 degrees, the overnight low was 62, the wind blew at speeds up to 9 miles an hour, and the skies were clear.
The Times reported that Los Angeles was to be hosting 9000 delegates from all over the US for various conventions in August and September. Also making the news was that the Southern California chapter of the National Aeronautic Association met at the Ambassador Hotel to plan flights and make the skies safer for air travel. Willem Van Hollander performed at the Hollywood Bowl the night before. Power use had doubled in Los Angeles in the past 5 years.
The City’s population stood at around 1.3 million people. There was yet again another housing shortage, despite an increase in building permits over 1925. A Los Angeles department store advertised a woman’s dress for $1.50. And someone was asking $450 for a hardly used ‘26 Ford. A real estate speculator hawked citrus properties; the Million Dollar Theater downtown was showing “The Son of the Sheik” starring Rudolph Valentino. Prohibition was 6 years old, and the LA Times on Sunday August 1, 1926 ran a story screaming that liquor was flooding California.
President Calvin Coolidge had announced that “business looks cheerful”, inflation was at 0%, and unemployment was at 1.8%. Although telephones had been in the White House for years, that instrument would not be on the President’s desk until after the Stock Market Crash of '29. Still, according to Herbert Hoover, Secretary of Commerce in 1926, Americans were enjoying the highest standard of living in the Nation’s history.
The first movie with sound had just been demonstrated, and many top movie stars, including Greta Garbo, had to learn English. And Americans on August 1, 1926, were celebrating Babe Ruth’s 33rd home run of the year.
The biggest international news was that Mussolini had abolished political parties in Italy. Trotsky admitted defeat and bowed to the Stalin group in the USSR. And Joseph Goebbels had been appointed to the head of the Berlin Nazi Party. In Hungary, the nation’s only munitions works mysteriously exploded, killing 24, and injuring 300 in a massive blast.
Besides all this, without notice by the local or international press, the First Hungarian Reformed Church of Los Angeles was officially established.
August 1, 1926 was a Sunday. A celebratory Sunday Worship – Ünnepi Istentisztelet – was held and on that day and Reformed, Catholic, Lutheran and Hungarians of other faiths came together in Los Angeles to sing – “Örül mi szívünk, mikor ezt halljuk: A templomba megyünk, Hol Istennek Szent Igéjét halljuk.”
The congregation rejoiced and a young. Rev. Albert Hady encouraged them – “Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!” Afterwards, 42 people – “egy szívvel, egy lélekkel” – proclaimed the founding of the First Hungarian Reformed Church of Los Angeles. János Décsman, the former Elder from Buffalo, became the Chief Elder. A Women’s Guild, a Bible Group, a Youth Group, the Church Newspaper and a Choir quickly became operational.
And the church grew. With regular westward migrations of Hungarians seeking to escape the Great Depression in the Eastern United States, political extremists in Hungary before and after WWII, the 1956 Hungarian Revolution, plus second- and third-generation Hungarians, there were regular additions to the Congregation. Another constant element was the strong foundation of faith in God. In the 1941 Yearbook, Rev. Hady writes that “Isten dicsőségére dolgozhatunk…” Let us work to the glory of God. After serving the Congregation for 22 years, Albert Hady retired in 1948.
And just who was this young Rev. Albert Hady? And Buffalo, N.Y.?
The First Hungarian Reformed Church of Los Angeles was officially founded on August 1, 1926. At that time, there was already a Hungarian newspaper (The Californiai Magyarság, est. in 1922) the Hungarian Soccer Club, the Hungarian Workers Group, and several Hungarian Houses - but no Hungarian church of any denomination.
A young Albert Hady arrived in New York on October 11, 1921, from Tiszabecs, a small Hungarian town on what is now the Ukrainian and Romanian borders. WWI in Europe had just ended, and the Treaty of Trianon, signed in 1920, was beginning to be implemented. The Austro-Hungarian Empire was no more – 71% of its territory was divided into newly created independent nations. As a result, 3.3M Hungarians suddenly found themselves living in new countries such as Romania, Slovakia, Ukraine, the Czech Republic, Yugoslavia and more. Albert Hady already had a degree as a teacher, and by 1920 was at work at a school in what was now the newly formed Romania. But there was a problem. He had a teacher's degree from Hungary, but Post-Trianon, in order to keep teaching in Romania, he was now required to learn Romanian. Then take the teaching exams in Romanian as well. Then go on to teach only in Romanian because, speaking Hungarian in 1920 in the newly formed Romania was now against the law.
Life in Europe in 1920 was in turmoil. Albert Hady decided that if he must live in a new country, learn a new language, start and make a new life, it was not going to be in Romania. He made the choice many Post-Trianon Europeans made – he bought a steamship ticket to New York. Specifically, Buffalo, NY.
Why Buffalo? In the 1920’s, Buffalo at the time was not only one of the top manufacturing and production cities in the United States but in the entire World. Everything was made there! Thousands of companies meant hundreds of thousands of jobs. It had the 3rd largest port on the planet. And thanks to the power of Niagara Falls, Buffalo was electrified in 1908. By 1920, there were three Hungarian Reformed Churches and a Hungarian Catholic church and a large Hungarian community in Buffalo.
Sometime after arrival in 1921, Albert Hady enrolled in Pennsylvania's Lancaster Theological Seminary. In the summer of 1925, an official with what is now the United Church of Christ, Dr. Edward Evermeyer, encouraged a 30-year-old Albert Hady to visit Los Angeles. After having been in Buffalo and then Pennsylvania for less than 5 years, in the summer of 1925 Albert Hady, with a small group of Hungarians of various faiths, all of them from Buffalo, came to visit Los Angeles.
Upon his arrival in Los Angeles, Albert Hady scoured Southern California for fellow Hungarians. He attended anywhere Hungarians were known to gather, looked for Hungarian names in the phone book, and extended invitations to Sunday Worship to every Hungarian he met. The Ferenc Zizda family opened their home on 64th Street in South L.A., and Sunday Worship in the summer of 1925 was held in the Zizda living room. The house is still there.
At the end of the summer, Albert Hady had to go back and finish Seminary. Encouraged by the attendance at the services organized by Albert Hady, János Décsmán, a former Elder from the Hungarian Reformed Church of Buffalo, now living in Los Angeles with his wife and daughter Ilonka, decided with a group of 42 Hungarian individuals to petition what is now the United Church of Christ Home Mission Board to 1) help establish and sustain a Hungarian Reformed Church. And 2) to entrust Albert Hady with the Pastoral position as soon as he finished seminary. Meanwhile, the congregation made Albert Hady promise to return upon the completion of his studies. The Home Mission Board granted the requests, and in June of 1926, Albert Hady returned to Los Angeles and to the people eagerly awaiting his return.
Rev. Hady retired 22 years later. He was followed by Rev. Antal Szabo, who retired in 1968. Much has happened in the past 100 years. Good events, challenging events. But all the years have been a blessing. For more regarding the life of the Church, please read for yourself in the attached booklet.
* * *
Matte Éva: Száz év imája
Száz év gyűrűje feszül most a falra,
mint vén fának kérge, mi vihart kiállt.
E kőhajlék hűséges, néma tanúja,
hogy Isten népe itt otthonra talált.
Múlt az idő, sorsok jöttek és mentek,
száz esztendő könnye s mosolya itt élt,
de a boltívek alatt, a csendes mélyben
minden generáció választ remélt.
Dédszüleink keze hittel rakott követ,
hogy legyen hol áldani az Ég Urát,
s bár az idő kereke megállíthatatlan,
a falak őrzik az ősök titkát.
Hány keresztelő, hány áldó „igen”,
hány búcsúzó sóhaj szállt fel az égbe,
míg a százéves harang szava beleolvadt
a falu vagy város békés estéjébe.
Ma hálával állunk e szentelt kövek közt,
nézve a jövőt, mi ránk vár s a gyermekre,
mert a templom nemcsak múlt, hanem ígéret,
kapu, mely nyílik az örök életre.
Maradjon e ház még százszor száz évig
a béke, a hit s a remény vára nekünk,
hogy unokáink is elmondhassák egyszer:
„Itt van az Isten, s mi Vele ünnepelünk.”
* * *
Eva Matte: GOD'S BLESSINGS IN THE LAND OF FREEDOM
As we gather to celebrate the 100th Anniversary of our church, our hearts are filled with gratitude. Today we honor those who sacrificed to establish this congregation, and above all, we thank Almighty God, who has blessed us beyond measure by allowing us to live in the United States of America—a land where we have been free to worship God, raise our families, work honestly, and preserve the faith, language, and traditions that are so dear to our hearts.
Many of us arrived in this country with very little. Some came alone, carrying only a suitcase filled with hope. Others came with their families, leaving behind everything familiar in search of a better future.
One member of our congregation, Éva, shared a memory that reflects the experience of so many immigrants:
"I often smile when I think back to my own journey. I had only one suitcase, and it WAS NOT filled with clothes—it was filled with Hungarian books. Looking back, I realize I wasn't just carrying books—I was carrying a piece of Hungary in my hands."
Perhaps many of us carried something just as precious—our faith, our memories, our language, and our hope.
Starting over was not easy. But God was faithful. Step by step, He opened doors. We built homes, found meaningful work, raised our children, and watched our families flourish. Looking around today, we can truly say that God has blessed us richly.
For one hundred years, this church has been more than a building. It has been our spiritual home—a place where we have worshiped together, prayed together, and preserved both our Christian faith and our Hungarian heritage.
Today our hearts have room for two homes. We cherish Hungary, the land of our birth, and we are deeply grateful for the United States of America—the country that welcomed us and gave us freedom and opportunity.
As we celebrate this centennial, let us thank God for the past, rejoice in the present, and look to the future with hope. May the generations that follow continue to treasure their faith, honor their heritage, and serve both God and their communities.
May God bless Hungary. May God bless the United States of America. And may God continue to bless the First Hungarian Reformed Church of Los Angeles for generations to come.
* * *
Anna Lynn Reeves: Kéz a kézbe talál
Ahol én éltem, és ahonnan jöttem, nekünk nem volt templomunk. Úgy nőttem fel, hogy az nekünk tiltva volt. Ahogy felcseperedtem és fiatal egyéniséggé nőttem, el is felejtettem, hogy mi az a templom. Sose gondoltam rá, mivel külső befolyások kemény kézzel belém verték hiányát. És vele azt is, mit mindenki ünnepel, Isten valóját. „Nem volt, nincs és nem lesz”, amint mondták. Mivel az élet megint csak egy nagyon erős kézzel felemelt és elsodort onnan, ahol nem voltak templomok.
Megérkeztem ide, ahol már vannak százával, mindenütt. De már nekem késő volt. Én élem életem e csodálatos világ hiányában. De idővel belebotlottam megint barátaim és hívők sokasága miatt. Ők együtt élnek velem, és ismernek sok-sok olyan házat! Hosszú évek során elmentem néhányba, meg-megálltam bennük, hallgattam tanokat, igéket és néztem a prédikáló tanúkat. Ők mind hisznek, míg én mégis kételyek között bolyongok.
De a csoda, hogy ha belépek a templom házaiba, sose mered rám senki hánytorogva! Sose kérdik: hát te ki vagy és miért? Ők bólintanak, és kezüket összekulcsolva választ kérnek bajaikra. Míg én várom, hogy végre szavamat hallják az ima helyett. És csodák csodáján, hallgatnak engemet. Nem bírálnak, nem agitálnak, csak csendben, mosollyal hallgatóznak és néznek. Én visszatekintek rájuk ugyanúgy. Senki nem bírál vagy harcol. Mi egy házban vagyunk, ami szent, és mindannyian tudjuk ezt. Ki innen, ki onnan, de egymásra talál.
Mikor beléptem ide, ebbe a kicsiny templomba évekkel ezelőtt, mosolyogtam. Emlékszem, hogy hiába a kemény öklű megszállóknak otthon, Magyarhonban, engem mégis megkereszteltek nagy titokban. Reformátusnak! Ebbe a kicsiny templomba belépve azt gondoltam: hazataláltam valahogy, még ha nem is értem, hogy hogyan.
De akik itt körülvesznek, nagyon boldogok, türelmesek és szeretők. Szeretnek engem, még ha hit nélkül ülök itt és hallgatok. Rájuk. Mert ők nagyon jók. Ez a ház, ami itt már 100 éve áll, és adja azt, szüntelen: szeretetet és jó akaratot.
Amikor ti szemlehunyva Istenhez szóltok, én csak belecsúsztatom kezem kezetekbe, és érzem azt a szerető lüktetést tenyeretekben. Átárad, higgyétek el nekem, érzem szüntelen. Ha nem is érzitek, én mégis érzem a lüktető erőt. Kis tenyerünk megfogja a másikét, és kézbe talál, suttogva vagy némán terjeszti a ház imáját: kezembe simul a lüktető jóság, szemembe néznek az erős tekintetek, és átölel a hála.
Ezt adjátok nekem e kis templomban, itt, valahol Hawthorne-ban.
0 Megjegyzések